Boston: Az indián a Bostoni Szépművészeti Múzeum előtt, a lován ül. Az ég felé fordulva szétteszi karjait és azt mondja: "Nagy Manitu! Ha már a múzeumból kimaradtam, köszönöm, hogy legalább Bálint blogjába belekerülhettem..."

Boston: A Harvard és az evezés az nem két külön dolog. A szuper evezős-adottságú Charles folyó mellett az egyetemnek legalább 2 klubja van. Egy etem, Két klub...

Boston: A Cambridge Hajós Egylet a világ egyik leghíresebb követős versenyének, a Head of the Charlesnak a fő szervezője. Nagyon exkluzív intézmény, hosszú várólistán lehet bekerülni a tagok közé. Az egylet idén 100 éves, a tagság ennél valamivel, de nem sokkal fiatalabb.

Boston: A Granary temetőben pihen a korai amerikai történelem és a függetlenségi háború számos neves személyisége. Persze pihenésről csak 6 után lehet szó, mert addig a turistáké a terep.

Boston: Két gondolat mindig foglalkoztatott amikor a metron utaztam. Az egyik: Miért nem tudunk mi olyan egyszerűen és olcsón metrót építeni mint az amerikaiak? Kiássák az utat felülről, megépítik a metrót és betemetik. Valahogy úgy ahogy a mi kisföldalattink készült több mint 100 éve. Gyors, egyszerű és olcsó, más hiba nincs is vele. A másik: Vajon jó, vagy rossz-e, hogy az amerikai metron mindenki folyamatosan elfoglalja magát? Rosszabb és ritkább esetben őrült módjára ordibál, de a mindennapok legmindennapibb embere is biztos, hogy vagy olvas, vagy eszik, vagy hallgat valamit, vagy néz valamit, vagy tanul, ha nem mindezt egyszerre.